Szászrégen - A mindig megújulni képes város

1228-ban II. András király egyik alapítólevelében, Regun néven említik először, de valószínű, hogy sokkal régebben, I. László idejében alapították. A települést a tatárok 1241-ben és 1285-ben is feldúlták. A város már a 13. század második felében a Tomaj és Kacsik családok központja, és a Magyar Korona által nekik adományozott földekre kezdődik meg a Tomaj nemzetségbeli Dénes által a szász kézművesek betelepítése. A 13. század második felében már uradalmi központ. 1330-ban felépül gótikus evangélikus temploma, mely a legnagyobb templom a környéken. A 15. század elején mezővárosi státust kapott. 1427-től vásártartási joga van, évente négy országos vásárral. 1497-ben és 1508-ban pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát. 1564-ben a császáriak, 1603-ban Basta hadai, 1661-ben a török-tatár seregek pusztították. Itt választották erdélyi fejedelemmé 1661. január 1-jén Kemény Jánost. Magyarrégenben létesült 1725-ben a legrégebbi magyar református iskola. Katolikus templomának építését 1781-ben fejezték be. 1848. november 2-án a helyi székelyek és szászok közt kitört harcokban a város a lángok martaléka lett. Szászrégen központjában az újbarokk, neoklasszikus és szecessziós stílusú épületek 1850-1910 között épültek. Református templomát 1890-ben szentelték fel. Szászrégen a trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegyéhez tartozott. Maros megye Román Nemzeti Tanácsa szászrégeni székhellyel készítette elő az 1918. december 1-jei népgyűlésen való részvételt, a megszálló csapatok azon a napon foglalták el a várost. A második bécsi döntéssel Szászrégen rövid időre visszakerült Magyarországhoz, 1944-től ismét Romániához csatolták.

Szászrégen (románul Reghin) ma Marosvásárhelytől 29 km-re észak-északkeletre a Maros két partján a Maros és a Görgény összefolyásánál fekszik. A város az 1926-ban egyesített Magyar- és Szászrégenből, valamint az 1956-ban hozzácsatolt Abafájából és Radnótfájából tevődik össze.